A rosszindulatú daganatos megbetegedések miatti elhalálozás hazánkban a második helyen áll azon a „listán”, amely a halálozási okokat sorakoztatja fel – és ez a szám évről-évre egyre csak nő. Elkeserítő a tény, mely szerint a rákos betegek körében is folyamatosan emelkedik azoknak a száma, akik valamilyen, a hasüregben kialakult daganattal küzdenek, mint például gyomor-, hasnyálmirigy, vastag-, végbél-, vagy esetleg petefészekrák. Mindezen felül azzal a szomorú ténnyel is szembe kell néznünk, hogy ezen megbetegedéseknél a túlélési arány is kedvezőtlen adatokat mutat.
A vastag- és végbélrákkal küzdők száma ugrásszerűen megnövekedett az elmúlt évtizedben, a nyugati országokban ma már jellemzően a második-harmadik daganatos halálokok között szerepel, kialakulásáért és a növekvő tendenciáért elsősorban a megváltozott életmódbeli és környezeti hatások tehetők felelőssé. A daganatok kialakulását elősegíthetik a rostszegény, ugyanakkor magas zsírtartalmú ételek, a finomított szénhidrátok és a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, de rizikófaktorként kell kezelni a mozgásszegény életmódot, a dohányzást és természetesen a genetikai hajlamosító tényezőket is.
Míg a végbélrák elsősorban a férfiak közül szedi áldozatait, addig a vastagbélrák mindkét nemnél hasonló arányban fordulhat elő. A megbetegedések száma az életkor előrehaladtával nő, így manapság leginkább a 60-80 éves korosztályra jellemző. Mindemellett egyre gyakrabban találkozunk fiatalabb páciensekkel, hiszen a negyvenes generációt is jelentősen veszélyezteti ez a kór. A fiatalok (20-30 évesek) pedig, a megváltozott életmódból adódóan még jelentősebb veszélynek vannak kitéve: az X és Y generáció szülötteinél már kétszer akkora a kockázata, hogy kialakuljon a vastagbélrák, mint például a szüleiknél.
A vastag- és végbélrák általános tünetei lehetnek a bizonytalan hasi fájdalom, a székelési habitus megváltozása, az émelygés, a puffadás és a véres széklet.
Örvendetes tény, hogy a betegség előfordulási gyakoriságára tekintettel szűrőprogram indult.
Meg kell említeni azonban, hogy pontos diagnózis csak vastagbéltükrözés (colonoscopos vizsgálat), és ennek során történő szövettani mintavétel eredménye alapján állítható fel.
Az érintett betegek általában kombinált kezelést kapnak, amely a műtéten kívül – szükség esetén – magában foglalhatja a kemoterápiát és/vagy sugárkezelést is. Ez természetesen sok tényezőtől függ, például a daganat elhelyezkedésétől, kiterjedtségétől, valamint a rák genetikai tulajdonságaitól is.
A gyomorrák előfordulási gyakorisága enyhén csökkenő tendenciát mutat, azonban így is évente körülbelül 750 000 ember haláláért felel világszerte, míg hazánkban a rákos halálozások mintegy 7.5 százalékát teszi ki. A betegség kezdetére általában a 40 év fölötti életkor jellemző, leggyakrabban 55-75 éves korosztályban jelentkezik. Fontos tudni, hogy a férfiak körében kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a nőknél.
Kialakulására hajlamosít a túlzott sófogyasztás, valamint a füstölt, nitrit- és nitrát vegyületekkel tartósított élelmiszerek fogyasztása is, azonban a nem gyógyuló, vagy nem megfelelően kezelt, elhanyagolt gyomorfekély szintén rizikótényezőt jelenthet. A háttérben bakteriális fertőzések is állhatnak, így a Helicobacter pylori fertőzés tartós jelenléte is összefüggésbe hozható a kórral.
A tünetek sajnos sokszor csak előrehaladott stádiumban jellegzetesek: teltségérzet, hasi diszkomfort érzés, étvágytalanság, fogyás, „vérszegénység”, emésztési zavarok lehetnek az árulkodó jelek.
Pontos diagnózis – hasonlóan a vastag- és végbéldaganathoz – csak gyomortükrözés (gastroscopos vizsgálat), és ennek során történő szövettani mintavétel eredménye alapján állítható fel.
A mintavételt megelőzhetik általános vizsgálatok, mint például hasi ultrahang vizsgálat, röntgen- és laborvizsgálatok.
Kezelése elsősorban sebészeti eljárással történik, amelyet különböző protokollok szerinti kemoterápiás kezelések egészíthetnek ki.
Az emésztőszervi daganatok között a második leggyakoribb kórkép a hasnyálmirigy daganat, mely gyakran áttétekkel jár és sajnos a kórjóslata is meglehetősen kedvezőtlen.
A betegek nyolcvan százalékét 50 és 80 éves kor közt diagnosztizáljuk, a férfiaknál kismértékben ugyan, de gyakrabban fordulhat elő. Kialakulására hajlamosíthat a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a cukorbetegség, a krónikus hasnyálmirigy gyulladás, és egyéb, genetikai tényezők is.
Tünetei lehetnek a hirtelen bekövetkező, nagymértékű fogyás, az általános gyengeség, a bizonytalan, vagy a hát, a derék irányába sugárzó hasi fájdalmak, esetleg sárgaság – vagyis sárgássá váló bőr és szemfehérje -, sötét vizelet, zsírszéklet, továbbá az újonnan felfedezett cukorbetegség is utalhat rá.
A diagnózis felállítása általában hasi ultrahang vizsgálattal kezdődik, itt felmerülhet a hasüregi térfoglaló folyamat, amit pedig hasi CT vizsgálattal lehet megerősíteni.
A beteg túlélési esélyein egy radikális műtéti beavatkozás javíthat, amennyiben a beteg operálható. Sok esetben az előrehaladott daganatos állapot miatt onkológiai kezelésre van szükség.
A műthetőséget meghatározza a beteg életkora, általános állapota, a tumoros folyamat kiterjedtsége, valamint a távoli áttétek.
A „pseudomyxoma peritonei” egy különleges klinikai kórkép, amely a féregnyúlvány rosszindulatú elváltozása által termelt daganatos nyáksejtek hasüregi szóródása következtében jön létre. A féregnyúlvány ugyanis nyáktermelő sejteket is tartalmaz, melyek kóros esetben folyamatosan osztódnak, míg számuk olyannyira megnő, hogy a féregnyúlvány perforál, és a hasüregbe került daganatsejtek bármely hasüregi régióban megkezdhetik további növekedésüket. Az így termelt kocsonyás anyag pedig – a betegség lefolyása során – teljesen kitöltheti a hasüreget.
A különlegesnek számító betegség előfordulásával kapcsolatban pontos hazai adatok még nem állnak a rendelkezésünkre, de körülbelül évi 10 – 15 új megbetegedéssel kell számolnunk.
Tünetei lehetnek a haskörfogat növekedése, a hasi fájdalom, a puffadás, a diszkomfort érzés, az étvágytalanság és a testtömeg hirtelen változása. Fontos tudni, hogy kezelését egyedül a CRS és HIPEC eljárás biztosíthatja, a hasüregi kemoterápiás kezelés nélkül végzett műtétek nem vezetnek eredményre.
A hasüregi mesothelioma a hashártya elsődleges (nem áttéti) daganata, mely igen ritka.
A betegség kialakulását az azbeszt expozíció segíti elő, valamint genetikai faktorok is szerepet játszhatnak. A tünetek megjelenése és az azbeszt expozíció között általában két-három évtized telik el, a férfiak pedig gyakrabban érintettek, mint a nők.
A diagnózis felállítása nehéz és sajnos sok esetben elkésett, mivel tünetei nem jellegzetesek, a haskörfogat növekedése, a hasi fájdalom, a fogyás, az étvágytalanság és az új keletű hasfali sérv jelentkezése lehetnek az árulkodó jelek.
A mai álláspont szerint a CT vizsgálat a legmegbízhatóbb képalkotó diagnosztikai módszer, időben történő diagnózist követő pedig kezelése a CRS és HIPEC eljárásnak köszönhetően megvalósítható.
Egyre növekvő előfordulása és rossz kórjóslata miatt kiemelt figyelmet kell fordítani a petefészekrákra, évente ugyanis 1400 új esetet diagnosztizálnak. Magyarországon vezető halálok a nőgyógyászati rosszindulatú kórképek között, amelyben nagy szerepet játszik a sok esetben késői stádiumban történő felismerés is. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a korai diagnózis felállításához sajnos még nem létezik hatékony szűrőprogram.
A betegség az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban fordul elő, 55 és 60 év között a leggyakoribb. Rizikófaktort jelent a családban előforduló petefészekrák, a megelőző méhtest, vagy emlőrák, valamint bizonyos környezeti tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában.
Tünetei lehetnek a hasi fájdalom, a hasi görcsök, a vizelési panaszok, a fogyás, a puffadás, az emésztési zavarok és a rendszertelen havi vérzés.
Diagnózisa nehéz, a tünetek ismeretében ultrahangvizsgálatot készítünk, majd az ezt követő hasi CT vizsgálat alapján történik.
A petefészekrák viszonylag későn ad hasüregen kívüli áttéteket, elsősorban a hasüregen belüli terjedés jellemzi, ezért kezelhető hatékonyan a CRS és HIPEC eljárással az előrehaladott, hashártyára terjedő petefészekrák is.